Általános tájvédelem jogszabályi alapja
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről.
Tájvédelem: 6.§
7.§ (4) bekezdés alapján:
166/1999. (XI.19.) Korm. rendelet a tájvédelmi szakhatósági hatáskörbe tartozó engedélyezési eljárásokról.
A Korm. rendelet szerint az illetékes tájvédelmi szakhatóság a táj jellege, a természeti értékek, az egyedi tájértékek és az esztétikai adottságok megóvása érdekében működik közre szakhatóságként a Korm. rendeletben meghatározott esetekben.
A tájvédelmi tevékenység nem korlátozódik a védett természeti területekre és nem csak a tájkép védelmét jelenti. A tájvédelem alapvető célja, hogy a tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során megőrizzük a tájak természetes, természetközeli állapotát, hosszú távú hasznosíthatóságát, fennmaradjanak a tájak esztétikai adottságait és jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és egyedi tájértékek. A tájvédelem lényeges eszköze a létesítmények tájba illesztése (telepítési helyszín megválasztása, környezetterhelő hatások mérséklése, tájjelleghez alkalmazkodó kialakítás és a takarás).
Tájvédelmi szabványok (alkalmazásuk jelenleg nem kötelező!)
Általános tájvédelem. Fogalom meghatározások. MSZ 20370
Tájak esztétikai minősítése. MSZ 20372
Egyedi tájértékek kataszterezése MSZ 20381
Épületek építmények tájba illesztése védett természeti területeken MSZ 20376-1-5.
Fogalommeghatározások
Általános tájvédelem: a tájak esztétikai adottságait és jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek megismerése, megőrzése, helyreállítása, fenntartása a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt nem álló területeken (MSZ 20370).
Tájjelleg (tájkarakter): a természetes és művi (mesterséges) tájalkotó elemek aránya és térbeli elhelyezkedése (MSZ 20370).
Tájjellegvédelem: a táj alkotó elemeinek, a tájszerkezetnek és a tájképnek a megőrzésére irányuló tevékenység (MSZ 20372).
Területrendezési tervek és településrendezési eszközök
A tájvédelem területrendezési, településrendezési tervekkel való kapcsolata a területhasználatok meghatározásán, az egyes területhasználati típusokon való tevékenységek szabályozásán alapszik (pl: beépítésre szánt és beépítésre nem szánt területek, építési hely kijelölés, beépítési %, zöldfelületi arány, építménymagasság, védelmi célú növénytelepítés stb.). A tájrendezés alapvető feladata a területhasználatok térbeli rendjének és arányának olyan meghatározása, ami a táj teljesítőképességét fokozza, a tájértékeket fenntartja illetve helyreállítja.
A nemzeti park igazgatóság (a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi felügyelőség) tájvédelmi és természetvédelmi szempontból véleményezi a településrendezési eszközöket azok kidolgozása során (1997. évi LXXVIII. törvény 9.§ (2), (3) bekezdés és 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 5.§ (2) bekezdés). A vélemény figyelembe vételével kidolgozott helyi építési szabályzatban és szabályozási tervben foglaltak betartatása biztosítja a tájvédelmi és természetvédelmi érdekek érvényesítését.
