A természet különösen jelentős, egyedi élettelen képződményei közül a barlangok 1961 óta, a források, víznyelők, kunhalmok és földvárak pedig a természet védelméről szóló 1996. évi LIII tv (Tvt.) hatályba lépése (1997) ótaún. ex lege védelem alatt állnak.
A
jogszabályi előírásoknak, azaz a Tvt. 49.§ (2) bekezdésének és a
barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának
egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998.
(V.6.) KTM rendeletnek megfelelően megkezdődött, majd - a 2000-ben
elkülönített fejezeti kezelésű előirányzat által biztosított fedezet
eredményeként - jelentősen felgyorsult a közhiteles barlangnyilvántartás
felállítása. Elkészült a nyilvántartás számítógépes rendszere, amellyel
2002 végéig az eddig ismert mintegy 3700 barlang közül 2000 objektum
feldolgozása történt meg.
A fokozottan védett barlangok
körének újabb szakmai felülvizsgálata során ezek száma a korábbi
125-ről 132-re emelkedett. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és az
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén kijelölték a
13/1998.(V.6.) KTM rendelet szerinti megkülönböztetett védelmet igénylő
barlangokat; az érintett igazgatóságok elvégeztették a fokozottan
védett, továbbá megkezdték a megkülönböztetett védelmet igénylő
barlangok állapotfelvételét. Elkészült három nemzetipark-igazgatóság
(Duna-Dráva, Balaton-felvidéki, Bükki) általános barlangkezelési és 60
fokozottan védett barlang egyedi kezelési terve, illetve két
idegenforgalmi üzemeltetési szabályzat (Abaligeti- és
Pál-völgyi-barlang).
A
barlangok természetes állapotának fenntartása, helyreállítása, illetve
veszélyeztetett természeti értékeik (például ásványkiválások, denevérek)
védelme érdekében összesen 28 fokozottan védett és 35 további barlang
esetében történtek műszaki beavatkozások (lezárás, bejárat- és
járatbiztosítás, szükségtelen műtárgyak eltávolítása stb.). Befejeződött
a budai várban lévő barlang, valamint az Abaligeti- és a
Pál-völgyi-barlang teljes idegenforgalmi rekonstrukciója, illetve a Vass
Imre-barlang és a nagyharsányi kristálybarlang természetvédelmi célú
kiépítése. A barlangok gyakorlati védelméhez a 13/1998. (V.6.) KTM
rendelet előírásai szerinti túravezető- és kutatásvezető-képzés, továbbá
a barlangi idegenvezetői szakképesítést adó tanfolyam a barlangokban
végzett kutatási és bemutatási tevékenység szakszerűségének fokozásához
járult hozzá. A hagyományos Cholnoky Jenő karszt- és barlangkutatási pályázat évenkénti
kiírása pedig a társadalmi szervezetek ilyen irányú tevékenységének
serkentésével segítette a barlangok megóvását, megismerését.
A
barlangvédelem területén hiányosságként említhető, hogy a közhiteles
nyilvántartás felállítása még nem fejeződött be, ami maga után vonta
védőövezeteik kijelölésének és az ingatlan-nyilvántartásban történő
megjelenítésük késedelmét is. Mindez elsősorban a védett területeken
kívül nyíló, gazdasági érdekeltségek közvetlen vagy közvetett
hatásainak kitett barlangok természetes állapotának megőrzése
szempontjából okoz jelentős problémát. Ezen értékcsoport vonatkozásában
további folyamatos problémaként jelentkezik a kutatóintézményi háttér
teljes hiánya, aminek következtében a védelmi intézkedéseket megalapozó
kutatási eredmények hézagosak.
A természeti emlék kategóriában ?ex lege? védelem alatt álló kunhalmok és földvárak
természetvédelmi állapotfelmérése és jegyzékbe foglalása ugyancsak
jelentős késéssel kezdődött meg. A szükséges védelmi intézkedéseket is
megalapozó országos felmérés a kunhalmok vonatkozásában 2002-ben
befejeződött, a földvárak esetében pedig befejezés előtt áll; a
jegyzékek jogszabályban előírt közzétételéhez azonban az
ingatlan-nyilvántartási adatok még hiányoznak.
A jegyzék-közzétételi kötelezettséggel nem érintett források és víznyelők természetvédelmi szempontok szerinti nyilvántartásba vételének előkészítése csak 2002-ben kezdődött meg.
A
Tvt. lehetőséget nyújt további élettelen természeti értékek különböző
szintű védelmére is, ezekkel az eszközökkel azonban még nem sikerült
élni. A nyílt karsztterületek jegyzékének közzétételéhez fűződő
természetvédelmi érdek elsősorban a karsztokhoz kötődő karsztvegetáció
és rovarvilág, a felszíni karsztformák megőrzése, de mint a
karsztforrások vagy a karsztból termelő vízművek védőterülete is
figyelmet érdemel. A nyílt karsztterületek a földtani adatok alapján
térképileg lehatároltak, az ingatlan-nyilvántartási térképekkel
összevetése és tulajdoni lapokkal azonosítása viszont költség és
időigényes, emiatt a vonatkozó törvényi korlátozások csak részben
érvényesíthetők. A mesterséges üregek védetté nyilvánítását megalapozó
vizsgálatok köre kibővült, (ilyenek még csak denevérvédelmi szempontból
történtek), és módosítani kellene a Tvt. ásványok és ősmaradványok
védelmét célzó jelenlegi elvárását. Folynak a védelmet igénylő egyedi
földtani-felszínalaktani képződmények nyilvántartásba vétele, továbbá
ezek bekapcsolásának előkészítése az ismeretterjesztésbe, illetve
turisztikai programokba.
