Az EU emisszió-kereskedelmi rendszere
Az Európai Unió, mint közösség a Kiotói Jegyzőkönyv 4. cikkely alapján vállalta, hogy 2008-2012-es időszakra ÜHG kibocsátását 8%-kal csökkenti az 1990-es szinthez képest. Az Európai Bizottság számításai szerint elképzelhető, hogy a vállalt kötelezettség teljesítése nem fog többe kerülni, mint a 2010-re prognosztizált közösségi GDP 0.06%-a abban az esetben, ha a leghatékonyabb eszközöket vetik be - köztük az uniós szintű emisszió-kereskedelmi rendszer- az éghajlatváltozás elleni harcba. A tagállamok részesedését az EU "buborék"-ból az eredetileg 1998-ban megkötött un. Kötelezettség Megosztó Egyezség (Burden Sharing Agreement) tartalmazza, melyet a Kiotói Jegyzőkönyv 2002. májusi ratifikáció során specializáltak.
Az EU emisszió-kereskedelmi rendszerét az Európai Parlament és Tanács 2003/87/EK irányelve alapozta meg. Ennek értelmében 2005. január 1-én az EU elindította a világ eddigi legtöbb szereplős cap and trade rendszert, amelyben közel 12 000 létesítmény vesz részt a kontinensen. A kereskedés első un. tanulási periódusa 2005-2007-ig tart, majd ezt követi az első valóban éles szakasz 2008 és 2012 közötti öt évben.
Az emisszió-kereskedelmi rendszer hatálya alá eső tevékenységet végző létesítmények üzemeltetőinek csoportja nem homogén. Alapvetően a csoport 5%-a nagy létesítményt üzemeltet, amelyek az összes kibocsátás több, mint 50%-át adják; a csoport 10-20%-a közepes nagyságú létesítmények üzemeltetői, melyek az összes kibocsátás 20-30%-át adják, és a kis létesítmények üzemeltetői (a csoport 75-85%-a) az összes kibocsátás mintegy 20%-ból részesedik.
A rendszer főbb elemei:
- A kibocsátás engedélyezése, kibocsátások nyomon követése, ellenőrzés
- Nemzeti Kiosztás
- Kibocsátás jelentése, hitelesítése
- Nemzeti forgalmi jegyzék
- Rendszer felügyelete
A rendszer lényege
A rendszer hatálya alá eső tevékenységet végző létesítmények üzemeltetői 2005. január 1-től csak kibocsátási engedély birtokában végezhetik tevékenységüket. A CO2 kibocsátásukat a kibocsátási engedélyben jóváhagyott módszertan szerint kötelesek nyomon követni, s arról minden a tárgyévet követő év március 31-ig kötelesek jelentést tenni a hatóságnak. A jelentést független akkreditált hitelesítőnek kell hitelesíteni.
Emellett a tagállamok meghatározzák a kiosztásra kerülő kibocsátási jogosultságok (European Allowance Unit, EAU) összes mennyiségét a nemzeti szintjén (nemzeti sapka, national cap), amelyet leosztanak az irányelv hatálya alá eső ágazatok között ágazatai sapkák formájában (sectoral cap), majd az ágazati sapkákat osztják le valamennyi érintett létesítménynek. A nemzeti kiosztási terv külön tartalékokat is tartalmazhat a kereskedésbe újonnan belépők, a vis maior miatt többlet kibocsátási egységre igényt tartók illetve az árverésen kiosztásra kerülő egységek számára.
Az üzemeltetők kötelesek forgalmi számlát nyitni a nemzeti forgalmi jegyzékben. A kibocsátási egység megszerzése, visszaadása, átruházása és törlése a forgalmi jegyzékben vezetett kibocsátásiegység-forgalmi számlán történő nyilvántartásba vétellel teljesül.
A kibocsátási egység a kiosztás szerinti kereskedési időszakra érvényes, ezen belül az üzemeltető szabadon gazdálkodhat, kereskedhet vele.
Az üzemeltető köteles a nyomon követett és hitelesített tárgyévi kibocsátásainak megfelelő mennyiségű kibocsátási egységet a tárgyévet követő év április 30-ig visszaadni a magyar állam javára a forgalmi jegyzékben, amely ott törlésre kerül. A második és az azt követő kereskedési időszakokat követően e kötelezettség teljesítése után fennmaradó kibocsátási egységek törlésével egyidejűleg a kibocsátási egységek jogosultjának új kibocsátási egységek kerülnek nyilvántartásba vételre.
Ha az előző évi kibocsátás kevesebb volt, mint az adott évre kiosztott kibocsátási egység-mennyiség, akkor az üzemeltető a felesleget szabadon értékesítheti a piacon. Ha azonban nem tud az előző évi kibocsátásának megfelelő mennyiségűt visszaadni, komoly bírsággal kell szembe néznie (40 EUR /t 2005-2007 között, majd 100 EUR / t 2008-2012 között), s emellett következő évben az előző évről hozott tartozással megnövelt mennyiséget kell majd visszaadnia, s a neve is nyilvánosságra kerül.
Kibocsátási egységet az üzemeltetőkön kívül bármely személy birtokolhat a jegyzékben vezetett személyi számláján, őt visszaadási kötelezettség nem terheli.
